Október 23-i emlékműsor
1956. október 23-a eseményei itt élnek velünk, hiszen nincs olyan család, ahol a nagyszülők, vagy esetleg a dédszülők ne élték volna át az októberi eseményeket.
Minden évben, amikor az 1956-os forradalom áldozataira emlékezünk, akarva, akaratlanul eszünkbe jutnak Haynau szavai, amit 1849-ben levelében így írt le.
Gyökerestül kiirtom a gazt, és egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani.
Egy évszázadra elhallgattatta Haynau a magyar népet, de 1848 után 1956-ban mégis felemelte szavát a magyar nemzet a szabadsága mellett. Nehéz idők voltak azok, amikor a kenyérért is sorba kellett állni, amikor az ember nem mondhatta el szabadon a véleményét, amikor alaptalanul elhurcoltak sokakat, talán úgy hogy soha nem térhettek vissza családjaikhoz.
De volt bátorsága a magyar népnek, hogy fegyvert fogjon sorsa jobbítása érdekében.
Talán a hétköznapok rohanásában nem is foglalkozunk azokkal a kérdésekkel, hogy milyen jó nekünk, hogy jut kenyér az asztalra, hogy lehetőségünk van egy jól felszerelt iskolában Isten áldása mellett tanulni és dolgozni, hogy nyugodtan hajthatjuk álomra fejünket.
Lehet, hogy mindez természetes nekünk, de ahhoz, hogy mi nyugodtan élhessünk, fiataloknak és időseknek kellett életüket áldozniuk.
Ne feledkezzünk meg erről soha. Minden magyarnak kötelessége, hogy emlékezzen a magyar nép szabadságáért életüket áldozókra.
Méltó megemlékezés volt az 1956-os eseményekről a 3-8. osztályosok emlékműsora. A magyarságtudatunkat felébresztve emlékeztettek minket arra, hogy köszönettel tartozunk nemcsak az ismert, de a névtelen hősöknek is. Felkészítő nevelő Varga György Imréné.
Példátok örökre szent minékünk,
tőletek tanuljuk, hogyan kell élnünk!
Hogy számunkra drágább semmi sem lehet,
mint a szabadság és a honszeretet...