Megemlékezés az aradi vértanúkról
„Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.”
1 Mózes 1:26
A fenti igeszakasszal kezdődött iskolánkban az október 6-i emlékműsor, ahol Rézműves Zita Tiszteletes Asszony szolgált.
Az igei magyarázat után a hetedik osztályosok iskolarádión keresztül emlékeztek meg az aradi vértanúkról, amit Tóth Attila, osztályfőnök szervezett.
A 171 évvel ezelőtt történt eseményekre, nekünk magyaroknak emlékeznünk kell. Hiszen az a nép, aki elszakítja magától gyökereit, hogyan tudná építeni jövőjét.
Hogyan vallhatnánk magunkat magyarnak, ha nem ismerjük történelmünket, ha nem ismerjük az 1848/49-es szabadságharchoz fűződő eseményeket és azoknak a nevét, akik tetteikkel, példaértékű hazaszeretettükkel beírták nevüket a magyar történelembe.
Az aradi vértanúk olyan hazaszeretettel és hősiességgel töltötték meg életüket, hogy ők példaképként kell, hogy előttünk álljanak. Rájuk már itt e földön sokat bízott az Úr.
1849. október 6-án, Aradon kivégezték az 1848-49-es szabadságharc 13 volt katonai vezetőjét. Ugyanezen a napon a pesti Újépület falánál főbe lőtték Batthyány Lajos, volt miniszterelnököt.
Mártírhaláluk azóta jelképpé vált. Annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a szimbólumává váltak ők, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtéséért, társadalmi haladásáért.