Karácsony
2018. december 20.
A világ keresztyén emberei a Karácsony szó hallatán ugyanarra gondolnak.
A Karácsony az örömhír, a békesség és az Isteni szeretet ünnepe. Azé a szereteté, ami több mint 2000 évvel ezelőtt örömhírt hozott.
Míg advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja.
Napjainkban nem mindenkinek jelenti ugyanazt a Karácsony. Sok családban elég nagy a zűrzavar: karácsonyi nagybevásárlás, takarítás, ajándékkészítés, családi programok torlódnak egymásra. Sokan elutaznak inkább karácsonykor drága szállodákba, mintsem hogy ráhangolódnának a Karácsony igazi lényegére. Sokszor elhangzik az a mondat is, hogy milyen jó lenne, ha az egymás iránt tanúsított szeretet és odafigyelés miatt minden nap karácsony lenne. Úgy gondolom, az már elég nagy baj, ha csak Karácsonykor figyelünk egymásra.
Mi tehát a Karácsony titka? Megmutatja a szeretet útját, hogy megváltsa életünket. Szükségünk van Isten szeretetére és szükségünk van egymás szeretetére is. Ha Istentől jött áldásokkal tápláljuk egymást, kiegészítjük egymás hiányosságait, értelmet és örömöt adunk egymás életének.
A 2. és a 6. osztályosok műsorukban elénk hozták a Betlehemben történteket. Találkozhattunk az emberi rosszindulattal, amikor nem adtak szállást a szent családnak. De megismerhettük az igaz hitűeket is a pásztorok és a bölcsek személyében.
S mi, 2000 év távlatából hogyan viszonyulunk Jézus Krisztushoz? Elmegyünk-e a jászolhoz, hogy imádjuk őt, a testté lett igét, a világ megváltóját?
Készítünk-e egyenes utat a szívünkhöz Jézus Krisztusnak, vagy hagyjuk, hogy az ajtó előtt álljon némán?
Engedjük be szívünkbe a Megváltót, hogy örök életünk lehessen.
Kívánom mindenkinek, hogy az Isteni szeretet és a vele járó békesség tegye széppé az ünnepeket. Kívánom, hogy az ünnepi idő segítsen mindannyiunkat igazi testi, szellemi és lelki megújuláshoz, feltöltődéshez, felgyógyuláshoz, hogy az újesztendőt új szívvel és újult erővel kezdhessük.
Horváth Lóránd Imádság című versével kívánom, hogy ne csak karácsonykor, hanem az év minden napján élhessünk az imádságban leírtaknak megfelelően:
Uram, ó, add, ne legyek más, mint egy szelíd simogatás.
Sóhajtás, ha fáj valami, tudják sokan meghallani.
A csend legyek, amely zenél, s a végtelen békéből él.
Szirom legyek, lenge illat, melytől szépül a pillanat.
Uram, ó add, hogy az legyek, amit várnak, a szeretet.
A vér legyek, mely fellobog, ha ütik a gyengét, rabot.
A szó legyek, mely felsikolt: „Átkozott, aki lelket olt!”
Legyek a vád, s a gyötrelem a gyilkoson, az emberen.
Uram, ó, add, ez egyet add, a víz legyek, mi enyhet ad.
Kenyér, amely örökké kell, s nem kérkedik létével.
Öröm legyek, határtalan, csorduljon a szívem, szavam.
Áldás legyek haló szájon, hogy a vétek már megálljon.
Ebben az évben is két fenyőfát sorsoltunk ki, egyet az alsósok és egyet a felsősök között. Ezt a két fenyőfát iskolánk felajánlásaként nyerte Derzsi Vilmos 3. osztályos és Karikó István 8. osztályos tanuló.
Az idén is meghirdettük a karácsonyi képeslaptervező versenyt. Az alsó és felső tagozatos 1. helyezetteket az a megtiszteltetés érte, hogy az ő rajzaikból igazi képeslapok készültek, és ezeket a képeslapokat küldte el az intézmény karácsonyi üdvözlőlapként a város iskoláinak, óvodáinak, önkormányzatának a környező református iskoláknak, és egyházaknak. A két nyertes Szabó Bence 4. osztályos és Karikó Lili 5. osztályos tanuló.
A képeslaptervező verseny eredménye:
Alsó tagozat:
1. osztály: Kukucska István
2.a osztály: Kerékgyártó Panna
2.b osztály: Mikle Petra
3. osztály: Kovács Viktória
4. osztály: Szabó Bence
Felső tagozat:
- helyezett: Karikó Lili 5. osztály
- helyezett: Mocsár Olivér 6. osztály
- helyezett: Mocsár Terézia 5. osztály
Mint minden évben az idén is ajándékkal kedveskedtünk a meghívott vendégeinknek, a gyerekeket és a felnőtteket pedig szaloncukorral kínáltuk meg.
Váradi Sándorné
intézményvezető