Seuso kincse
2018. április 14.
Intézményünk dolgozói egy páratlan kiállításon vettek részt április 14-én. A nyíregyházi Jósa András Múzeumban megtekinthetőek voltak a Seuso kincsek. A kiállításon megcsodálhattuk a késői császárkor kiemelkedő művészi színvonalú műkincs-együttesét.
Programturizmus honlapja alapján
A Seuso-kincs 2017. október 29-én a Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében országos körútra indul, elsőként a Szent István Király Múzeumban mutatkozik meg. A késő római császárkor egyik legjelentősebb ezüstkincse Székesfehérvár után Zalaegerszeg, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc és Nyíregyháza múzeumában lesz látható.
A Seuso-kincs ezüstedényei minden bizonnyal saját koruk művészetének is csúcsdarabjai. Ez a különleges eszmei és anyagi értékkel bíró műtárgyegyüttes, mielőtt méltó helyét elfoglalná a Magyar Nemzeti Múzeumban, hat vidéki múzeumban is bemutatkozik. 2017. április 15-ig Nyíregyházán, a Jósa András Múzeumban tekinthető meg.
A 14 nagyméretű ezüstedény össztömege 68,5 kg. Az ezüstműves remekművek saját korukban összesen 2040 solidust érhettek. Ez azért is meghökkentő, mivel a 4. században egyetlen solidusból 350 liter búzát vagy 109 liter bort lehetett vásárolni! A Seuso-kincset két, ételek tálalására szolgáló nagyméretű lapos tál, két további tálaló és valószínűleg dísztálként is használt tál, egy mosdáshoz használt mély tál és két hozzá tartozó, geometrikus díszítésű kancsó, továbbá egy dionüszoszi ábrázolásokkal, egy állatalakokkal és egy görög mitológiai ábrázolással díszített kancsó alkotja. Két vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, valamint egy amfora is része az együttesnek. A kincseket a 4. század utolsó évtizedeiben vagy az 5. század elején rejthették el, feltehetően egy háborús konfliktus elől menekülve. Az ezüstedényeket egy rézüstben helyezték el úgy, hogy a nagy tálakat az üst aljába, lefelé fordítva egymásra, majd a kisebb edényeket a tetejükre fektették.
A római császárkor késői szakaszából (4. ˗ 5. század) származó kincslelet nevét az úgynevezett Seuso-tál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, aki a Római Birodalom latin és görög kultúrán nevelkedett gazdag elitjéhez tartozott. Nevét más történeti forrás nem őrizte meg, de elképzelhető, hogy a hivatali apparátus tagjaként vagy a hadsereg tisztjeként császári szolgálatban állt. Családjának vagyonához nemcsak ezüstedények, hanem egy Balaton környékén fekvő nagybirtok és villa is hozzátartozhatott.
A késő császárkorból ismert mintegy harminc, lakoma-készlet darabjait is tartalmazó nemesfém kincslelet között a Seuso-kincs mind művészi, mind anyagi értékét tekintve kiemelkedő helyet foglal el. A kiállításon bemutatott ezüstkészlet össztömegével a fennmaradt késő császárkori ezüst ötvösművészeti kincsleletek között a legértékesebbnek számít.
A Seuso-kincset az 1970-es években találták meg a Balatonhoz közeli Kőszárhegy környékén. Azóta sok viszontagságon ment keresztül, és több évtizeden át a nyilvánosság előtt is rejtve maradt. A rendelkezésre álló adatok szerint a leletet az 1970-es években egy fiatalember találta, azonban hivatalos bejelentést nem tett: feltételezhető, hogy a kincs darabjait az illegális műkincspiacon kívánta értékesíteni. Bizonyíték ezekre azonban nincs, mivel a megtaláló gyilkosság áldozata lett. A műkincs-együttesnek ezután nyoma veszett, majd a műkincspiacon bukkant fel. A rendelkezése álló információk alapján a 15 ma is ismert darabot a 80-as években vásárolta meg egy befektetőcsoport. A kincset egy angol konzorcium egy 1990-es New York-i árverésen kívánta értékesíteni, mai értékén számítva mintegy 100 millió eurós kikiáltási áron, ennek az összegnek a többszöröséért.
A magyar állam sosem mondott le tulajdonjogáról, és hogy visszaszerezze a páratlan értékű ezüsttárgyakat. Több éven át tartó sikeres tárgyalássorozat eredményeképpen 2014-ben és 2017-ben hazatérhetett a kincs jelenleg ismert 15 darabja. Három évvel ezelőtt 15 millió euró, legutóbb pedig a leletegyüttes még értékesebb darabjai esetében 28 millió euró kompenzációs díjat fizetett. Ez összességében jóval kevesebb, mint az 1990-es évek elején tervezett aukciós kikiáltási ár. Nagyságrendjét tekintve egy kincs tulajdonjogáért folytatott, megnyert per esetén a magyar államnak megközelítőleg ugyanekkora összeget kellett volna fizetnie a kincs jóhiszemű vásárló státuszában levő korábbi birtokosainak.
A tárgyalásoknak köszönhetően a nagyközönség mostantól szabadon megcsodálhatja a késői császárkor kiemelkedő művészi színvonalú műkincs-együttesét.
A vándorkiállításon a különleges értékű kincslelet mellett megismerkedhettünk a római légió ruházatával, fegyvereivel is.