Advent
„Lezárul az adventi várakozás időszaka, de nehezen értjük, hogy miért is fontos ez a várakozás. Mire várunk és miért?
Aki már megtapasztalt valami jót, és annak a megismétlődését, vagy újra eljöttét várja, az még boldogabban tud várni, mert van emléke arról, hogy mi az, amit vár. A várakozás és az azzal járó készülés elhalványult a mai ember életéből azzal, hogy mindent azonnal meg lehet kapni. Jó, ha megértjük, hogy szüksége van a léleknek a várakozásra, a csendre, az elcsöndesedésre. Az adventi hetekben keressük a gondolatokat, hogy mire várunk és ki az, akit várunk. Különben csak úgy hirtelen szakad ránk a karácsony csendje.
Azt szoktuk mondani, hogy Jézus Krisztusra várunk, de tudjuk, hogy ő már 2000 éve megszületett. Tehát nem az ő születésére várunk, nem is arra, hogy megváltsa a világot – ez folyamatosan történik az én hitem szerint –, hanem a teljes Jézusra, mert ismerjük és szeretjük. Egy felnőtt ember születésnapján sem a születéskori kisgyermeket ünnepeljük, hanem magát a felnőttet. Református hitünk szerint azt gondoljuk, hogy fontosabb Jézus feltámadása, – ezt kezdték el ünnepelni az első keresztyének is, ez az igazi nagy örömhír, hogy Jézus él –, de karácsonykor megköszönjük, hogy megszületett. A mai világ a karácsonyra teszi a hangsúlyt, talán ez a hangsúlyeltolódás mutatja, hogy nem igazán értjük Jézus kereszthalálát, és nem tudunk mit kezdeni a feltámadással.
Hogyan kell értelmeznünk Jézus személyét? Ki volt ő?
Az Isten nekünk adta önmagát Jézus Krisztusban. Emberként így szolidaritást tudott velünk vállalni, és bemutatta, hogyan lehet szebben és tisztábban élni: milyen az igazi Ember. De azt is bemutatta, hogy milyen az Isten. Micsoda tragédia, hogy Isten emberré lett, közel jött hozzánk, de nem fogadták be őt, és sajnos mi sem. A tanítványai is egyszerre vonzódtak hozzá, és nem értették, megrémültek tőle.
Miért alakult ki bennük ez a kettősség?
Jézus nagyon újat és mást mondott Istenről, nem azt a régi sablont, hogy Isten szereti a jókat, megbünteti a rosszakat. Az embernek ezt diktálja az igazságérzete. De Jézus azt tanítja, hogy Isten szereti a rosszakat is, a bűnösöket, azokat is, akik nem tökéletesek, de közelítenek hozzá, vágynak a tisztább és igazibb életre. Jézus nem azt hirdette, hogy az Isten ítélete jön, nem tett igazságot, ő inkább odaáldozta magát értünk, és az Isten szeretetét jött bemutatni. Az isteni szeretet pedig nagyon eltér az emberitől. Nem csak érzelem, hanem tudatosság, egy magasabb rendű döntés, hogy „akarok rajtad segíteni, ha engeded és odaadod magad."
Karsay Eszter református lelkész nyomán
Advent idején elsődlegesen nem a „külső takarítást” kell elvégeznünk, hanem jó lenne, ha lelkileg sikerülne ráhangolódni a Karácsony igazi lényegére, Jézus Krisztusra.
Advent első vasárnapja az egyházi év kezdete is.
Iskolánk alsós tanulói minden pénteken meggyújtanak az adventi koszorún egy újabb gyertyát, versekkel és énekekkel szolgálnak.
Kérve, hogy a szívünk legyen egyre világosabb és érezzük az Isteni szeretet melegét magunkban.