Látogatás a nevelőintézetben

2017. április 28-án iskolánk 18 tanulójával nevelőintézeti látogatáson vettünk részt Debrecenben. Az oda úton igen csendesek voltak diákjaink.

„A javítóintézet a gyermekvédelmi ellátás rendszeréhez kapcsolódva a befogadott fiatalkorú bűnelkövetők emberi méltóságának tiszteletben tartásával és életkori szükségleteinek figyelembevételével tanít, oktat, mintát ad, és utat mutat a bűnismétlés megelőzése és a sikeres társadalmi beilleszkedés elősegítése érdekében.”

Az intézménybe bejutni, illetve onnan kijutni látogatóként sem könnyű. Nagyon szigorú előírások, ellenőrzések vannak. Az intézmény egyik pszichológusa tartott tájékoztatást elsőként számunkra, az intézmény megtekintése előtt. Elmondta, hogy a bennlévők többsége rablás, tolvajlás, garázdaság miatt került be. Részletezte, hogy ezek pontosan mit jelentenek a törvény szerint. Majd mesélt a bentiek életéről. Szigorú időrend és fegyelem jellemző az ottani életre. Reggel 6 órakor van ébresztő, hétvégén fél 7-kor. A reggeli meghatározott rend szerint, beszélgetések nélkül zajlik, majd az aznapi rend szerint vagy iskolai oktatásban vagy műhely munkában vesznek részt a bennlakók. Több csoportban dolgoznak velük. Egy csoportban maximum 12 fő van. A folyosókon csak egyesével, kezüket hátra téve, beszélgetés nélkül közlekedhetnek. Saját ruhájukat le kell adni, ha bekerülnek, itt egyforma ruházatot kapnak. Mindennap a levegőre vonulás előtt át kell haladniuk a fémkereső detektorkapun.

Nincs saját telefon, internet kapcsolat. A családjukkal levélben vagy hetente egyszer telefonon tarthatnak kapcsolatot, de a leveleket elolvassák, a telefonbeszélgetést hallgatják a felügyelők. Látogatók fogadása bírói engedéllyel történik, és ott is jelen van az intézmény egy dolgozója. A látogatók sem vihetnek be telefont, azt a rendészeknek le kell adni.

A bemutatás után sétát tettünk az intézményben. Saját szemünkkel láthattuk a fegyelmet, egy lépcsőn hang nélkül, libasorban vonuló csoportot. Meglátogattuk az egyik tanműhelyt is. Amikor beléptünk, a terem végében sorakoztatták a csoportot. Lehetőséget kaptak elmondani, hogy érzik itt magukat, mit csinálnak, de nem voltak túl beszédesek. Megnéztük milyen gyönyörű gobleneket készítettek. Majd a dühöngő szobába „zártak be” minket kis időre. Ez egy sötét, szigetelt szobába. Kimentünk a szabadlevegőre is, ahol sétálni szoktak a bennlakók. Ez nem túl nagy tér, a nap éppen csak besüt ide. Két magas épület között helyezkedik el, a falak tetején itt is szögesdrót akadály van. Kevés a szabadidő, azt is a csoportszobában töltik. Itt találhatók a szekrények is, ahol tökéletesen hajtogatva tárolják ruháikat a bennlakók. Mosdóra csak is egyesével mehetnek. Szabadon választható programokhoz jutalomként juthatnak. Szerveznek számukra sportversenyeket is. Pszichológus segítségét is kérhetik.

Ha valaki megszegi a szabályokat, arról a nevelők értesítik a bírót, illetve kedvezményeket- mint telefonálás, levélírás- vonnak meg. Éppen ezért az itt lakók igyekeznek megfelelni az elvárásoknak, hiszen akkor bővül a kedvezmények köre, és a kedvező értékelés révén az itt töltött idejük is feleződhet.

A bemutató séta után még kérdéseket tehettek fel tanulóink, majd megkönnyebbülve hagyták el az épületet. Tanulságként levonhattuk, hogy nagy dolog a szabadság, csak értékelnünk kell.