Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 166. évfordulója alkalmából iskolánkban is emlékműsort rendeztünk.
A nap kezdeteként Bakó László Lelkész Úr tartott egy rövid áhitatot, ezt követően tekinthettük meg a 6. osztályosok emlékműsorát, melyben a gyerekek felelevenítették a 166 évvel ezelőtti napok eseményeit.
A műsort összeállította és betanította: Máténé Major Erzsébet és Tóthné Guba Ibolya. Segítségükre volt: File Lajos és Seres László
Zárásként Váradi Sándorné igazgató osztotta meg gondolatait az ünneplő közösséggel és olvasta fel Márai Sándor: Három szín című versének részletét.
Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Ameddig zöldell a rét füve,
Lesz jel, eszünkbe juttató.
Hogy hitünk hol van, hol hazánk,
Hogy hova, kihez tartozunk,
S kié a föld, hol elsüllyed
A koporsónk, ha meghalunk.
Hogy az életünk sivatag,
Hogy vérbe mártott kép a táj,
S a testnek letépett tag.
Utána sír, utána fáj.
Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Ameddig zöldell a rét füve,
Míg lesz magyar szív, dobbanó:
A keblünkről letilthatják,
Letéphetik a három színt,
Keblünkről beljebb vándorol,
Befogadják a szíveink.