Megemlékezés az 1956-os forradalomról

Az 1956. október 23-i eseményekről való megemlékezés Rézműves Zita Tiszteletes Asszony igehirdetésével kezdődött János 1. levele 3. részének 18-23. verse alapján.

„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.

Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.

Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte.

Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.”

A 8. osztályosok versekkel, zenével emlékeztek meg a magyar szabadságért életüket áldozókról. A műsor során összefoglalták 1956 nekünk szóló üzenetét.

A nyolcadikosokat Tóthné Guba Ibolya osztályfőnök készítette fel.

Az intézményvezető ünnepi beszédében visszaemlékezett a forradalmat kiváltó előzményekre és a forradalom napjaira. Gondolatait Derencsényi István a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője mondataival zárta:

„Isten a szabadság Istene, neki szívügye a szabadítás: senkinek nincs joga elvenni mások szabadságát sem durva erőszak alkalmazásával, sem pedig sunyi, fondorlatos módon.”

Megemlékezés az 1956-os forradalomról képekben