Október 31, a reformáció napja
Immáron harmadik alkalommal vettek részt együtt Istentiszteleten október 31-én a református intézmény dolgozói és tanulói.
Luther Márton 1517. október 31-én szegezte ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontos téziseit. Luther szerint az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által nyerheti el bűnei bocsánatát, nem pedig búcsúcédulák által. Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja.
A reformáció napján az Istentisztelet alapigéjét –amit Nagytiszteletű Baracsi István lelkész hirdetett- a Zsoltárok könyve 118. rész versei adták:
„Nyissátok ki előttem az igazság kapuit!
Bemegyek és hálát adok az Úrnak!
Ez az Úr kapuja:
igazak mehetnek be rajta.
Hálát adok neked, hogy meghallgattál,
és megszabadítottál.
Az a kő, amelyet az építők megvetettek,
az lett a sarokkő.
Az Úrtól lett ez,
csodálatos a mi szemünkben.
Az igehirdetést az elsős és az újonnan érkező tanulók fogadalomtétele követte, majd ezután iskolánk új pedagógusa tett fogadalmat a református keresztyén nevelő, oktató munka mellett.
A záró éneket együtt énekelve bízhatunk abban, hogy tanulóink és dolgozóink valamennyien követik Jézus Krisztust.
434.; 1-4.
1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk.
Küzdelemre hív az élet,
Hadd kövessünk benne téged;
Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk
2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek.
És, ha terhet kell viselnünk,
Panaszt mégsem ejt a nyelvünk;
Rögös bár útunk, Hozzád így jutunk.
3. Sebzett szívünk majd, Mikor felsóhajt,
Vagy, ha másért bánat éget,
Adj türelmet, békességet,
Reménnyel teli Rád tekinteni.
4.Kísérd lépteink Éltünk végeig,
És, ha roskadozva járunk,
Benned támaszt hadd találunk,
Míg elfogy az út, S mennyben nyitsz kaput.